kizsákmányolásáról eléggé gondoskodik Stiller Gusztáv ur, a ki "Első mickolczi reszelővágó vállalat" hangzatos czímet adta bódéjának. Eddig hétszámra 3-5 forintot és élelmezést adott ott dolgozó szaktársainknak, de az élelmezés olyan volt, hogy a munkások kénytelen voltak fizetésük egy részét élelmezésre költeni. Ily fizetés mellett még egyre hajszolta a munkásokat, megszabván nekik, hogy hány darab reszelőt kell egy nap alatt megvágniok. A mikor azonban látta, hogy igy nem ér czélt, gondolt merészet és nagyot, kifundálta, hogy miképp lehet a munkást saját magának hajcsárjává tenni: behozta a gyárba az akkordmunkát. Már most dolgozzék a munkás szakadásig, ha valamennyit keresni akar. Ugyanis az akkordbéreket 20 százalékkal olcsóbbra akarta szabni, mint a mily akkordbért Budapesten fizetnek, abból a feltevésből indulva ki, hogy Miskolczon nincsenek a reszelővágóknak oly igényeik, mint a Budapesten dolgozóknak.