Nelson Mandela születésének 100. évfordulója

Megjelent: 2018. július 18. szerda, 08:03

2009-ben az ENSZ Közgyűlése július 18-át Nemzetközi Mandela-napnak nyilvánította. De, ki is volt Nelson Mandela? Egészen röviden összefoglalva: Egy afrikai törzsfőnök fia, aki megismerkedett a nyugati civilizációval, felháborodott a népét érő igazságtalanságokon, előbb szabadságharcos, majd fegyenc lesz belőle, hosszú évek múlva pedig Dél-Afrika első fekete elnöke let, és végül a történelem ünnepelt nagyjai közé került.

Kicsit bővebben:

Nelson Mandela uralkodó családból származott, 1918. július 18-án - ma 100 éve - született egy apró dél-afrikai faluban. Származásából adódóan már egészen gyerekkorától kezdve magas szintű, európai szellemű oktatásban részesült. A Witwatersrand-i egyetemenen szerzett jogi diplomát. Első felesége Evelyn Mase, egy aktivista volt, aki szűk tíz év leforgása alatt négy gyermeket szült neki. Ezalatt az idő alatt Johannesburg Alexandria nevű, feketék számára elkülönített negyedébe költözött, ahol minden nap megtapasztalhatta az apartheid rezsim (Az apartheid a faji elkülönítés politikája, amelyet a Dél-afrikai Unióban illetve utódállamában, a Dél-afrikai Köztársaságban 1994-ig alkalmazott a fehér kisebbség.) elnyomó természetét. Aktívan részt vett az Afrikai Nemzeti Kongresszus (African National Congress, ANC) munkájában, röplapokat írt, tüntetéseket szervezett, beszédeket tartott. A mozgalom keretén belül működő ifjúsági szövetség a feketéket tömeges polgári engedetlenségre szólította fel. Mandela 1947-ben ennek a szervezetnek a titkára lett. 1952-ben egy szervezett békés megemlékezésen, a rendőrök rátámadtak a feketékre, minden ellenszegülésre irányuló kísérletet brutálisan levertek. Mandelát több vezető ANC taggal együtt letartóztatták, ekkor került a rendőrség megfigyelése alá. Ezután az ANC működését földalatti mozgalommá szervezte. Emellett Oliver Tambo barátjával megnyitották az első feketék által alapított ügyvédi irodát, ami az apartheid túlkapásaival, és a feketék jogaival foglalkozott leginkább. 1955-ben az ANC szövetségre lépett a helyi indiai kisebbség elnyomás ellen harcoló tagjaival, valamint azokkal a fehérekkel akik egy demokratikus Dél-Afrika megteremtéséért dolgoztak, és közösen kidolgoztak egy szabadságjogi chartát, ami egységfrontba tömörítette az apartheid-ellenes szervezeteket. Ez egy olyan erős szövetség volt a rendszerkritikus szervezetek között, amit maga a rendszer sem hagyhatott szó nélkül. 1956-ra ismét letartóztatta ezen szervezetek 156 vezető személyét, köztük Mandelát is. 1960-ra Mandela elvált feleségétől, és elvette a szociális munkást, Winnie Madikizelát. Még ebben az évben Sharpeville-nél tüntetők gyűltek össze, hogy nemtetszésüket fejezzék ki az övezetátlépési engedéllyel szemben, a rendőrség a tömegbe lőtt és megölt 69 embert. A nemzetközi közvélemény felháborodott, nőtt a nyomás az apartheiden. Erre válaszul az elnök, Hendrik Verwoerd független fekete államokat hozott létre az országon belül. Ekkor a rendszerrel szembeni ellenállásra Mandela létrehozta az Umkhonto we Sizwe (Nemzet Lándzsája) elnevezésű szervezetet, ami gerilla és szabotázsakciókat tervezett a rendszer ellen. Tulajdonképpen annyi választotta el egy terrorszervezettől, hogy célpontjai nem személyek voltak, hanem a rendszer infrastrukturális csomópontjai (rádióállomások, erőművek). A támadásokat éjszaka hajtották végre a személyi áldozatok elkerülése végett. Ezekért a szabotázsakciókért tartóztatták le 1964-ben, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 27 évet töltött börtönben, ez idő alatt többek közt felesége és Steven Biko folytatta a harcot a rendszer ellen. A rendszer azonban belülről omlott össze. Pieter Botha felpuhította, majd Willem de Klerk fokozatosan felszámolta az apartheidet, amiért 1992-ben megosztva megkapta Mandela-val együtt a Nobel békedíjat. Mandela közben 1990. február 11-én szabadult, 1994-ben pedig Dél-Afrika első demokratikus szavazásán, elnökké választották, amely posztot 1999. májusáig töltötte be, nem indult újra az elnöki posztért. Ekkor hivatalosan visszavonult a politikától, de humanitárius és polgárjogi szerepvállalása egészen 2013-ben bekövetkezett haláláig nem szűnt meg. A faji megkülönböztetés ellenzőinek körében, Dél-Afrikában és világszerte, Mandela a szabadság és az egyenlőség jelképe.